Sziasztok, kedves olvasók, idetévedők, szóval mindenki, aki ezt most látja; Blackbirds!
Elérkeztünk ennek a kis blognak a végéhez, sajnos, nem sajnos, hát ez van. Semmi sem tart örökké. Nem tervezek neki második évadot, hiszen feleslegesnek érzem. Sarah életében minden rendbe jött, és ha lenne neki második része netalántán, azt sajnos nem tudnám hasonló jellegűre megírni, és ehhez nem is kell...
Célom nem volt ezzel a történettel, hiszen szimplán egy szám adott hozzá ihletet, amit ott fent is láthattok: Linkin Park - Blackbirds.
Voltak a történetben dal idézetek is, de ezt csak azok láthatják, akik ismerik a zenekart. Én ismerem, és nagyon szeretem, de azt hiszem, hogy ennek semmi köze a bejegyzéshez.c:
Hogyan fejezhetném ki a tiszteletemet, és hálámat azért, amiért lelkes olvasókra akadtam? Nem tudom, de annyit kérek, érezzétek át az örömömet ezzel kapcsolatban. Hatalmas érzés végezni egy már-már kisregénnyel, és ezt nem először tapasztalom meg. Nincs sok fejezet, de ami van, az rágós, és sokatmondó. Talán. Remélem, voltak emlékezetes pillanatok a történetben, és azt is, hogy az olvasóim továbbra sem hagynak cserben, akár erről, akár más blogomról van is szó! (Az utolsó kirándulás, Bloody Revenge, Más világ, Miharu's Short Stories meg még sok más...)
Köszönöm azt a sok fejlécet, amelyeket készítettetek nekem, de egy sajáttal akartam lezárni, ha már az egész történetet én hoztam össze. A kritikákat is köszönöm, köszönöm, hogy időt szántatok az elolvasásra, meg ilyesmi!
Lehet, hogy ez az egész hülyeség, amiket most írok, de komolyan meg szeretném hálálni minden kedves bloggernek, bloggerínának, akik figyelemmel követték a történetet.
Szóval... További jó repülést, legyetek szabadok, és hálásak azoknak, akik mellettetek vannak! ~Miharu
A mai nappal (végre) végig olvastam a történetet, és úgy döntöttem írok egy szösszenetet az egész sztoriról.
VálaszTörlésAz első szó ami eszembe jut: egyedi. Még nem olvastam ehhez hasonló történetet. A szó szoros értelmében borzalmasan lebilincselt. Soha nem értettem az olyan embereket, akik képesek lennének eldobni az életüket, de annyira szemléletes volt Sarah érzelem világa, hogy szinte megértettem. Annyira jól átgondolt volt a sztori, sajnálom, hogy nem lett hosszabb.
A végénél meglepődtem, simán el tudtam volna képzelni egy tragikus befejezést, azt a típusút, ami után még napokig rágódok a történeten, a szereplőkön és az élethelyzetükön; de amúgy happy end párti vagyok, tehát örültem a 'minden jóra fordul' dolognak.
Egyik szereplő karaktere sem állt hozzám túl közel (talán Angela-é), mégis érthető volt mindegyik szerepe és jellemfejlődése. Jól kidolgoztad őket és külön köszönet, hogy nem koppintottál senkit sehonnan, egyszerűen az olvasó képzeletére bíztad őket.
Élmény volt olvasni, csak így tovább.
Hát nagyon szépen köszönöm, mind azt, hogy elolvastad, és azt is, hogy írtál nekem hozzá! Mindig jó érzés ezeket olvasni, mert tudom; foglalkoztak vele.
TörlésÉrdekesnek találom, hogy pont Angela karakterét emelted ki, de örülök, hogy sikerült őt is felruháznom valami érdekes jellemmel. Egyben annak is, hogy sikerült átadnom Sarah érzelmeit, és bele tudtad élni magad a helyzetébe.
Egyébként eredetileg valami tragikusabb véget szántam volna neki, de végül így sikerült. Majd legközelebb.c:
Szóval: Köszönöm szépen!^^