- Sok sikert! – szorítom meg
bátorítóan Jack kezét, aki egy biccentéssel köszöni meg az odafigyelésem. –
Jaj, te! Hogy nézel ki? Olyan pacuha vagy! – nevetek, és megigazítom a
nyakkendőjét.
Tekintetünk mikor
összetalálkozik, ez a mozdulatom lelassul, és tempója átköltözik a szívem
dobogásának ütemébe. Jack magához ölel, és lágyan megcsókol.
- Most már mennem kell, mert
elkésem – simítja meg az arcom mosolyogva, én pedig szédelegve bújok ki karjai
közül.
Amint az ajtó becsukódik mögötte,
fáradtan rogyok le a kanapéra. Egyedül vagyok a lakásban. Anya végre talált
magának egy kezdetleges munkát, (egy bevásárlóközpontban eladó) Jack pedig
tanult, és most egy irodában keres magának helyet. Én még mindig tanulok. Meg
akarom valósítani egy régi álmom; állatorvos szeretnék lenni.
Miután végiggondolom ezeket a
dolgokat, felállok, és kisétálok a szabad levegőre. Tavasz van. Csak néhány
eltévedt hűvös szellő járja néha körbe a telket, s már el is hagyja azon nyomban.
Az egész város színekbe öltözött, szinte alig lehet ráismerni. Én azonban a rég
látott fámhoz megyek, hogy kicsit kiürítsem a gondolataim, mert a magányomban
mindig vigaszt nyújtott letekinteni a napfényben csillogó vízbe. Le is ülök a
sziklám szélére, hátradöntöm a fejem, lehunyom a szemem, és hallgatom az édes madárcsicsergést,
melyet immáron nem csak egy feketerigó torkából hallhatok. Hátrafordulok, és
megnézem a virágokkal díszített fát, melyen két feketerigó is ül, alattuk kis
fészek ékeskedik, bennük tojások. Finom mosolyra húzom ajkam, és arra gondolok,
hogy ez a feketerigó végig velem volt, míg aztán ő is talált magának egy
családot. Akárcsak én.
Már nem félek. Tudom, ha apát
kiengedik a börtönből, akkor is minden rendben lesz, hiszen Jack megvéd majd
minket. Végre sikerült teljesen leszoknia a kábítószerről, és az ivásról, és
ezért nagyon hálás. Azt mondja, én adtam hozzá erőt neki. Én, aki eddig az
első, és egyetlen szerelme. Szívem mindig hevesen dobog, ha arra gondolok,
mennyi mindent tett ő is értem, úgy, hogy közben ő szenvedett a legtöbbet… És
ott van anya. Tőle a szívem szakad meg, és nem tudom elégszer kifejezni azt a
hatalmas sajnálatomat, amiért otthagytam a mi ellenségünkkel. Azzal, ki úgy
bántott minket, mint madarakat a vadász.
De most már szabadok vagyunk.
Valóra vált az álmom. Úgy érzem, repülök, akadálytól mentesen, pehelykönnyű
szárnyaimmal, rajtuk a két legfontosabb embert cipelve. Nem nehezek. Sőt! Úgy
érzem, ők tartanak fent a levegőben. Ők az én szárnyaim. S ha valaha lebomlanának
rólam, ott lesz mellettem valaki, ki mindig követett, és segít majd fennmaradni
szárnyak nélkül is. Ő az én feketerigóm.
VÉGE
Nagyon szép történet!!!!!
VálaszTörlésImadom. Nem.tudok mit mondani. Egyszerűen imadom. *-* <3
VálaszTörlésSzia :D Általában nem szeretem az olyan történeteket, amikben túl gyorsan történnek az események, mint ennek az elején. De ez....Ez egy fantasztikus történet, és egy percre nem tudtam abbahagyni az olvasását! Nagyon nagyon tetszett. Szép volt a befejezés, és az egész. Gratulálok :D
VálaszTörlésMindenkinek hálásan köszönöm!^^
VálaszTörlésSzia! Most találtam meg a blogodat, és rögtön elolvastam. Hihetetlenül tetszett, szerintem ez volt az egyik legjobb blog.
VálaszTörlésUi.: Sorry ha kétszer írom ki a kommentet.