Sziasztok!
Elérkeztünk az utolsó előtti fejezethez. Igen, én ezt már nem tudom tovább húzni, és úgy tűnik felesleges is... Egyszer úgyis mindennek vége.c: Remélem, sikerül majd egy maradandó lezárással megköszönnöm, hogy ilyen lelkes olvasóim voltatok!<3
- Sarah! – hallom nevem a hátam
mögött, s a hangra egyből megdobban a szívem.
Amint megfordulok, anyukámat
látom, ahogyan sebesen halad felém, könnyektől ázott szemekkel. Az enyémből is
kicsordul egy, és a táskámat ledobva odarohanok hozzá.
- Kérlek, ne haragudj! – szorít magához,
és pedig zokogva simogatom csontos derekát.
Eltol magától, és letörli a
szemeimet.
- Jössz velünk, anya? Kérlek!
Nagyon kérlek! – szipogom, ő pedig mosolyogva bólogat, és a fülem mögé tűri az
egyik sötétbarna tincsem.
Én zokogva újra megölelem, ám a
pillanatot egyből megszakítja apám érdes hanga, ahogyan felénk lépked.
- Sarah! – üvölt idegesen, én meg
megszorítom anya kezét, mintha az biztonságot sugározna – Mégis mit képzelsz
magadról, mi? Hol a faszban voltál eddig?!
Remegek, válasz nem jön ki a
torkomon, Jack azonban elém lép, és mélyen apám tekintetébe ássa az övét.
- Nálam, baszd meg – jelenti ki
nyugodt hangon, de legbelül tudom, hogy fél apámtól.
- Hogy beszélsz, kisgyerek? –
kérdezi apa meghökkenten.
- Ahogy maga a saját lányával –
mondja Jack, én meg mindjárt elájulok, úgy remegek.
- Sarah! Ki ez a kis senkiházi? –
veti oda nekem a kérdést, egy gúnyos vigyorral az arcán.
- Ó, elnézést. Még be sem
mutatkoztam – neveti el magát kelletlenül Jack, és egy pimasz mosoly
kíséretében odanyújtja a kezét apának – Jack Bourdon vagyok.
Apám arcán alig láthatóan
végigfut az idegesség nyoma, majd ő is odanyújtja a kezét Jacknek, ám a
helyett, hogy megrázná azt, lerántja őt a földre.
- Ohó! Milyen erős szorítása van
magának! – vigyorok Jack, miközben feltápászkodik – De a nevét még mindig nem
tudtam meg.
- Robert Amerthson – mondja halkan
apa, és felém közeledik.
Újból megszorítom anya karját,
bár tudom, ő is ugyanúgy retteg, ahogyan én. Szívem dobogása még a
sóhajtásaimat is elnyeli, minden pillanatban, mikor apa egy lépést tesz felénk.
Majd végül, mikor megáll előttünk, egy hatalmas pofont kapok tőle, amelybe még a
fülem is megcsendül, és el is vesztem az egyensúlyom. A földre kerülök
ütésétől. Már látom, ahogyan anya haja felé nyúl, de mielőtt én tudnám megakadályozni,
hogy megtépje, Jack rántja meg apa kabátjának kapucniját, ezzel némileg
kizökkentve egyensúlyából.
- Mit képzel magáról? – üvölti Jack,
és egy hatalmasat üt apa arcába öklével, amitől ő is a fölre kerül.
Zokogva ülök, s érzem, ahogy
körülöttem már többen összegyűltek figyelni, hogy mi történik éppen. Apa
feltápászkodik, letörli a vért a szájáról, és idegesen megragadja Jack
pulóverét. Ebben a pillanatban szirénázva érkezik a rendőrautó, amire
ösztönösen elengedi a barátomat.
- Ki hívta ki őket? – üvölt apa,
magából teljesen kikelve, ám senki sem ad választ a kérdésére.
Háta mögött csattan a bilincs, ő
pedig még mielőtt a kocsiba ültetné, kiabálva átkoz engem, anyámat, és Jacket:
- Rohadjatok meg, mindnyájan, ti
senkiházi fasszopók! Angela! Nélkülem te egy senki vagy, ugye tudod? Egy nagy
büdös senki! Sarah is a te véredet örökölte, hogy pusztuljatok meg mindannyian!
Bár ne lennék egy ilyen család tagja, ahol az apát semmibe veszik! Az egyetlen
embert, aki tett is valamit ezért a kibaszott életetekért!
Jack nyomban magához karol, amint
észreveszi őrült remegésem. Amint belélegzem illatát, egyből zokogni kezdek.
- Shh! Most már nincs semmi baj!
Elment végre! – suttogja a hajamba.
- És ha visszajön? – kérdezem,
könnyeimet nyelve.
- Nem fog egyhamar visszajönni –
nyugtat – De ha mégis, megvédelek titeket!
Ösztönösen anya felé fordulok, és
őt is átölelem. A kettő legfontosabb személy karjában lenni egyszerűen
fantasztikus és megnyugtató érzés. Zokogásom is lassan elhal, és már csak az
utolsó könnyeimet engedem lefolyni az arcomon.
- Mi lesz velünk ez után? – nézek
fel az ölelésből.
- Minden jó lesz, meglátod! –
mosolyodik el Jack finoman, és egy utolsót simít hajamon.
- Anya! – fordulok felé – Úgy örülök,
hogy velünk jössz! Nagyon szeretlek!
- Én is szeretlek, kicsim – mosolyog,
és egy könnycsepp csillan meg a szemében.
Újra megöleljük egymást, és
mindannyian érezzük, ettől a naptól kezdve egy új élet kezdődik számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése